A hiúz

Leírás: A hiúz testhossza 1 m, s további 15 cm-t tesz ki az állat farka. Marmagassága átlagosan 70 cm. Pettyes bundája és sajátságos szakálla mellett egyik feltűnő jellegzetessége a fülek hegyén viselt szőrbojt, amelyet a régebbi időkben fülpamatnak is neveztek.

Elterjedés, élőhely: A hiúz elterjedési területe egykor az északi félteke szárazföldjeinek tekintélyes hányadát magába foglalta, manapság Ázsia bizonyos területein, Alaszkában, Kanadában és az USA nyugati területein, valamint Európában honos, de a legtöbb területen ritka, gyér az állománya. A Magyarország területén előforduló, vadon élő hiúzok a kárpáti (Lynx lynx carpathica) alfajba tartoznak. Kárpáti hiúzok határainkon kívül Románia, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és Albánia erdőségeiben is élnek. A nagy kiterjedésű, sűrű erdőségeket kedveli, különösen akkor, ha az erdő sziklás tisztásokat is rejt.

Életmód, táplálkozás: Aktív ragadozó, különféle madarak, kisrágcsálók éppúgy szerepelnek étlapján, mint őzek, rókakölykök, szarvasborjak vagy vadmalacok. Magányosan élő állat, változatos méretű, 10-100 négyzetkilométer kiterjedésű területet birtokol. A terület központjában, földi üregekben vagy sziklahasadékokban rendezi be vackát.

Szaporodás, egyedfejlődés: A párok csak a párzási időszakban, február és április első fele között vannak együtt. A vemhességi idő 70 nap, az utódok száma ellésenként 2-3 szokott lenni. A kölykök 2-3 éves korukban válnak ivaréretté.

Érdekességek: Napjainkra az ország hiúzállománya katasztrofális mértékben megritkult, de hasonló a helyzet Európa többi országában is. A spanyol hiúznak (L. l. pardina) például csak egy maroknyi állománya maradt fenn a Coto Dońana Nemzeti Parkban. Megritkulásának nemcsak a vadászat volt az oka, hanem az is, hogy egyre kevesebb a háborítatlan erdőségek száma, ahol a hiúzok meghúzhatnák magukat. A kárpáti hiúz Magyarországon a fokozottan védett fajok közé tartozik.